A franciák, a spanyolok, a németek és az angolok után az olaszok is botlottak egy nagyot, a világbajnoki címvédő Squadra Azzurra képtelen volt megverni a sokkal szerényebb játékerőt képviselő Új-Zélandot. Marcello Lippi tanítványai kilátástalan támadójátékot produkáltak, s minekután az első összecsapáson sem bírtak Paraguayal, az olaszok könnyen lehet, hogy szégyenszemre csomagolnak majd az utolsó fordulót követően. Az óceániak egy lesállást követően a 7. percben szereztek vezetés Shane Smeltz találatával, melyet Vincenzo Iaquinta ajándék büntetőből egalizált. Több azonban már nem tellett a címvédőtől, így megszületett a világbajnokság egyik legnagyobb meglepetése.

Az olasz foci hívei és a Seria A küzdelmeit hétről hétre követő nézők számára meglehetősen furcsa döntésnek tűnt, hogy ismételten a Paraguay elleni kezdőcsapatot jelölte Marcello Lippi, miközben a padon foglalt helyet az olasz gólkirály Antonio Di Natale, Giampaolo Pazzini és Fabio Quagliarella is. A legnagyobb meglepetés azonban az egykori aranylabdás Fabio Cannavaro kezdőbe jelölése volt, az évek óta formán kívül focizó belső bekk az első mérkőzésen is nagyot bakizott. A sors végül ismét igazságot szolgáltatott, történt ugyanis, hogy a vérmes reményekkel pályára lépő azúrkékek belső védője újfent kapitális hibát vétett. A 7. percben egy remekül betekert új-zélandi szabadrúgást vétett el Cannavaro, az üresen érkező Shane Smeltz közvetlen közelről a hálóba gurította a labdát a repülő Marchetti mellett. A védelem nagy betlijét némileg enyhíti, hogy a gólt lesállás előzte meg. A FIFA világranglistájának 83. helyezettje alaposan feladta tehát a leckét a címvédő Olaszországnak. Új-Zéland visszahúzódott a saját térfelére, az óceániai kaputól jó harminc méterre helyezkedett el mind a 10 mezőnyjátékos. Az életveszélyes taktika kezdetben nem sok sikerrel kecsegtetett, De Rossi mélységi indításai rendre utat találtak a szélsőkhöz, a taljánok átlövései pedig permanensen bonyodalmat okoztak. A 23. percben egy ilyen bombát engedett el a betörő Gianluca Zambrotta, kísérlete éppen csak elkerülte a kaput. Pár minutummal később Riccardo Montolivo tüzelt takarásból 25 méterről, kifejezetten jól eltalált lökete a jobb kapufán csattant. A nyomás a 28. percben érett egyenlítő góllá, egy szöglet utáni szituációt követően Smith rutintalanul megragadta az érkező Daniele De Rossi mezét, a Roma játékosa pedig eljátszotta a hattyú halálát, így következhetett a büntető. A labda mögé Vincenzo Iaquinta állt, a Juventus támadója magabiztosan értékesítette a megadott tizenegyest. Ekkor még olybá tűnt a címvédő be fogja darálni a szinte csak védekezéssel törődő Új-Zélandot. A félidő hátralévő része az eddig megszokott koreográfia alapján zajlott, ám a meddő fölény csak nem akarta meghozni gyümölcsét. A 45. percben De Rossi is átlövéssel próbálkozott, Paston azonban ezúttal is résen volt, így 1-1-es döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok.

A második félidőre érkezett a korábbi világbajnok Mauro Camoranesi és a méltatlanul jegelt Antonio Di Natale is, ám az olasz csapat nem hogy veszélyesebb lett volna, még inkább szenvedett. A 60. percben Iaquinta került kisebb helyzetbe, a támadó azonban nem tudta megszerezni második találatát. Lippi mindent egy lapra téve beküldte Giampolo Pazzinit is, jóllehet a Sampdoria csatára teljesen észrevétlen maradt. A Squadra Azzurra középpályásai körbeadogatták a pályát, ám a tizenhatoshoz érkezve elfogyott a tudomány. Sőt a heroikusan védekező Új-Zéland erejéből még ellencsapásra is maradt, Chris Wood csinált bohócot Cannavaroból,  ziccerben elgurított próbálkozása centikkel kerülte el a kékek kapuját. A túloldalon még Camoranesi próbálkozott egy 30 méteres lövéssel, távoli bombája azonban ezúttal sem jutott túl az eksztázisban védő Pastonon. Maradt tehát a remi, a csalódott olaszok lélekszakadva rohantak az öltözőbe, az új-zélandi játékosok pedig örömmámorban még percekig ünnepeltek a zöld gyepen, Szlovákia után Olaszországot is alaposan megtréfálták. A A címvédő pedig amennyiben az utolsó fordulóban nem veri meg a szlovákokat, aligha éli majd túl a csoportküzdelmeket, ráadásul a legjobb 16 között minden bizonnyal Hollandiával kell majd megmérkőzniük.

F csoport, 2. forduló:

Olaszország – Új-Zéland 1-1 (1-1)
Nelspruit, Mbombela Stadion, 35 ezer néző, v: Carlos Batres (guatemalai)
gólszerzők: Iaquinta (29., 11-esből), illetve Smeltz (7.)
sárga lap: Fallon (14.), Smith (28.), Nelsen (87.)
Olaszország: Marchetti – Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Criscito – Pepe (Camoranesi, a szünetben), De Rossi, Montolivo, Marchisio (Pazzini, 61.) – Iaquinta, Gilardino (Di Natale, a szünetben)
Új-Zéland: Paston – Reid, Nelsen, Vicelich (Christie, 81.), Smith – Fallon (Wood, 63.), Bertos, Elliot, Lochhead, Killen (Barron, 93.) – Smeltz

Sorsdöntő összecsapásra került sor az E-jelű csoport második fordulójában, ahol két továbbjutásra is esélyes válogatott mérkőzött meg egymással. A FIFA világranglista 11. helyén álló Kamerun és a 28. helyen vesztegelő Dánia küzdelme már önmagában csemegének ígérkezett, így azonban, hogy mindketten elveszítették első mérkőzésüket már az életben maradás volt a tét. Az első félidei gólváltás után végül Dánia örülhetett, a 61. percben Rommedahl találatára már nem érkezett afrikai válasz, ergo az észak-európaiak még reménykedhetnek, a Paul Le Guen dirigálta kameruniak viszont elbúcsúzhatnak a további küzdelmektől.

Némileg meglepő módon Kamerun az első fordulóban verességet szenvedett az előzetesen kevésbé acélosnak számító Japántól, ezáltal Samuel Eto’ot és társait kényszerhelyzet elé állította az élet. Ráadásul a szelídíthetetlen oroszlánok helyzetét még némi közjáték is borzolta, nyílt titok ugyanis, hogy a legnagyobb sztárok nem ápolnak túlontúl jó viszonyt a francia kapitánnyal. A másik oldalon sem volt túl sok ok az örömre, Morten Olsen tanítványai egy balszerencsés mérkőzésen maradtak alul a hollandokkal szemben. A tét mindkét csapat számára a továbbjutási remények ébrentartása volt, a döntetlen egyik válogatott számára sem tűnt üdvösnek. Ennek megfelelően hatalmas iramban kezdődött a mérkőzés, az afrikaiak velős támadásokat vezettek, míg a Dánok a precíz kontrajáték mellett törtek lándzsát. A 7. percben egy ilyen után került helyzetbe Rommedahl, jobb oldalon maga mögött hagyta védőjét, majd tiszta helyzetből a kapu fölé tüzelt. Három perccel később egy hajmeresztő védelmi hiba után előnyhöz jutott Kamerun, Christian Poulsen elpasszolt labdájára Webo csapott le, majd remekül indította az a tizenegyes pontnál egyedül árválkodó Eto’ot, aki azért sokkal képzettebb annál, hogy ajtó-ablak helyzetben hibázzon. Az Inter támadójának találatával vezetést szerzett a zöld-piros-sárga mezű csapat. A mérkőzés ezen perceiben Le Guen fiai kezdeményeztek, ám a veszélyesebb szituációk rendre az afrikaiak kapuja előtt alakultak ki. A 17. minutumban Jesper Grönkjaer szúrta kapura a játékszert, méregerős lövését a védők hatástalanították némileg szerencsésen. A 33. percben egy mintaszerű támadást követően góllá érett az északiak fölénye. Simon Kjaer jó 60 méteres indítását vette maga elé a jobb szélen megiramodó Rommedahl, hajszálpontos centerezésére Nicklas Bendtner érkezett, az Arsenal támadója pedig becsúszva a hálóba pofozta a labdát. Három húzást követően, megszületett a világbajnokság eddigi egyik legszebb akciógólja. A 42. percben szintén a remekül játszó Rommedahl húzott a kapu felé, visszagurított labdája ziccerben találta a veterán Tomassont, a támadó azonban nem tudta kapura küldeni a játékszert. Nagy helyzet volt. Pillanatokkal később Emana passzolt Eto’ohoz, a kameruni csatár térült-fordul a tizenhatoson belül, majd bravúros mozdulattal kapura célzott, lövése azonban a jobb kapufa tövéről vágódott a mezőnybe. Egy perccel később Emana kapta vissza a zsugát, ordító helyzetben nem sikerült gólt szereznie. Az első félidő meglehetősen nagy iramban zajlott, a középpályán szinte háborítatlanul rohantak át a csapatok, Kamerun remek egyéni villanásokkal próbálkozott, a dánok pedig villámgyors kontrajátékukkal okoztak riadalmat. A második felvonás egy szemernyi változást sem hozott, rögtön a 47. percben Stéphane M’bia fejelhetett senkitől sem zavartatva, a szöglet után beérkező labdát azonban a keresztléc fölé bólintotta. Az 58. percben a középpályára visszalépő Eto’o indította a leshatáron kószáló Webot, az afrikai játékos szemben a kapuval csúnyán az égbe bombázta a játékszert. A 61. percben aztán ismét elment egy villámgyors dán kontra, Rommedahl a tizenhatos jobb oldalánál egy az egyben megverte ellenfelét, majd befelé húzott és tanítani való csavarással kilőtte az üresen árválkodó hosszú sarkot. Lépéselőnybe került tehát Dánia. A mérkőzés hátralevő része igazi tűzijátékot hozott az európaiak kapuja előtt, ám a szelídíthetetlen oroszlánok egész egyszerűen képtelenek voltak a kapuba találni. A 75. percben Song rakta be ringlispilbe a körülményes dán védőket, okosan a tiszta helyzetben álló Emana elé tálalt, a csatár azonban nem tudott túljárni Sörensen eszén, lapos löketét, a dán hálóőr bravúrral hatástalanította. Apróbb helyzetek még eztán is adódtak Paul Le Guen tanítványai előtt, noha Kamerun képtelen volt bevenni a dán kaput, így ezzel a verességgel már nincs esélye a továbbjutásra, két fordulót követően pont nélkül állnak a csoportban. Óriási meglepetésre első afrikai csapatként csomagolhatnak haza. Dánia győzelmével életben tartotta továbbjutási reményeit, rosszabb gólkülönbsége miatt viszont győznie kell az utolsó mérkőzésen Japán ellen.

E csoport, 2. forduló:

Dánia-Kamerun 2-1 (1-1)
Pretoria, Loftus Versfeld Stadion, 33 ezer néző, v: Jorge Larrionda (uruguayi)
gólszerzők: Bendtner (33.), Rommedahl (61.) illetve Eto,o (10.)
sárga lap: Sörensen (86.), Kjaer (87.), illetve Bassong (49.), Mbia (75.)
Dánia: Sörensen – S. Poulsen, Agger, Kjaer, Jacobsen – Rommedahl, Ch.Poulsen, Jörgensen (Jensen, a szünetben), Grönkjaer (Kahlenberg, 67.) – Tomasson (J. Poulsen 86.), Bendtner
Kamerun: Souleymanou – Mbia, Bassong (Idrissou, 72.), Nkoulou, Assou-Ekotto – Geremi, Eyong (Makoun, a szünetben), Song, Emana – Webo (Aboubakar, 78.), Eto,o

Minekután Uruguay jelentős gólkülönbséggel felülmúlta a házigazda dél-afrikai válogatottat, Mexikó és Franciaország számára egyaránt csak a győzelem tűnt elfogadhatónak. Az előzetesen a világbajnoki címre is esélyesnek tartott franciák számára korántsem tűnt könnyű feladatnak az összecsapás, tekintve, hogy ellenlábasuk a felkészülési mérkőzések során jó pár nevesebb ellenfelet is két vállra fektetett. Mexikó támadó szellemű játéka bárkire veszélyes lehet, s mint utólag kiderült ennek a levét ezúttal a gallok itták meg. Raymond Domenech együttese meglepő, ugyanakkor megérdemelt verességet szenvedett a szemre is tetszetősebb focit bemutató Mexikótól, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Franciaország búcsúzik a további küzdelmektől. A közép-amerikaiak pedig kényelmes pozícióból futhatnak neki majd az utolsó fordulónak.

Mexikó szokásához híven a 4-3-3-as felállást választotta, ráadásul az alapvetően támadó szellemű formáció gyakran 2-3-5-re alakul, hiszen a két szélső védő rendszerint bekapcsolódik a támadásokba. A vehemens taktika veszélyeket is rejt magában, ennek esett áldozatául a közép-amerikai gárda, minekután Dél-Afrika többször lekontrázta őket az első fordulóban. A mérkőzés nagy kérdése az volt, vajon képesek lesznek e a franciák az adódó hatalmas üres területeket Ribéry vagy Malouda révén bejátszani, avagy Mexikó rohamai átszaggatják majd a francia védelmi vonalat. A gallok kezdőjéből ezúttal kimaradt az irányító szerepkört betöltő Yoann Gourcuff, valamint ismét csak a padon foglalt helyet Thierry Henry és Djibril Cissé is. Mindkét csapat számára pusztán csak a győzelem volt elfogadható, ennek megfelelően hatalmas iramban zajlott a találkozó. Rögtön a mérkőzés elején Giovani dos Santos lépett meg őrzőjétől, életerős lövése pedig a bal kapufa tövéről vágódott a mezőnybe, az asszisztens azonban les jogcímén lefújta az akciót. Nem sokkal később egy remek kontra után a bejátszott labda Carlos Vela elé került, az Arsenal ifjú támadója kapásból csúnyán a rövid felső fölé tüzelt. Néhány perccel később Franco forgolódott a tizenhatos vonalánál, középről elengedett lövése okozott némi riadalmat a gall szurkolók körében. Ezekben a percekben inkább a franciák birtokolták a labdát, ám mint ahogy a helyzetekből is kiderül, kapura Mexikó bizonyult veszélyesebbnek. A félidő vége előtt még a cserenként beálló Pablo Barrera-Vela sérülése miatt érkezett- roppant be óramű pontossággal egy beadásra, ám az irányzékkal gond volt, így továbbra is érintetlen maradt a franciák hálója. A második felvonásra Domenech változtatott, a passzívan játszó Anelka helyett pályára küldte André-Pierre Gignacot, azonban Henry és Cissé ezúttal sem érkezett. A kékek játéka a szünet után valamelyest frissebbnek bizonyult, Florent Malouda bombája alig kerülte el a mexikói kaput. Nem sokkal később Ribéry is próbálkozott, ám távoli lökete hasonlóképp nem ért célba. Mexikó támadásai ellenben folyamatosan magukban hordozták a veszélyt, és gyors kontráikkal rendre zavarba hozták a franciák hátsó alakzatát. A 64. percben aztán vezetéshez jutott a közép-amerikai csapat. Egy erősen les gyanús szituációt követően a csereként beállt Javier Hernández egy az egyben iramodhatott kapu felé, higgadtan kicselezte a kimozduló Llorist, majd a hálóba gurított. A kékek hiába reklamáltak a feltehetőleg tévesen meghozott ítélet miatt, ez már nem változtatott a tényen: Mexikó megszerezte a vezetés. A gallok játéka még nagyobb féket kapott a gól után, egyszerűen képtelenek voltak épkézláb támadásokat vezetni, Domenech pedig rendkívül suta módon nem tudott belenyúlni a mérkőzésbe. A franciáknál a csapatrészek között nem igazán volt kapcsolat, ergo hiányzott a csapatjáték, a sztárok is inkább csak egyéni akciókkal próbálkoztak. Sikertelenül. A 77. percben aztán eldőlt minden. Barrera iramadott meg öles léptekkel a kapu felé, lefutott egy francia védőt, majd Abidal mellett is gyorsabbnak bizonyult, csakhogy a Barcelona hátvédje felvágta a mexikóit, jöhetett tehát a jogos büntető. A tizenegyest a veterán Cuauhtémoc Blanco bevágta, ezzel a góllal Mexikó 2-0-ra megverte az esélyesebbnek vélt franciákat. Mexikó a győzelmével két fordulót követően Uruguayal egyetemben négy ponttal továbbjutó helyen áll a csoportban, míg Franciaország és Dél-Afrika helyzete egy-egy ponttal közel kilátástalan. Az egyik nagy esélyes tehát már a második fordulót követően elvérezni látszik.

A csoport, 2. forduló:
Mexikó-Franciaország 2-0 (0-0)
Polokwane, Peter Mokaba Stadion, 35 ezer néző, v: Halil al-Gamdi (szaúdi)
gólszerzők: Hernandez (64.), Blanco (78., 11-esből)
sárga lap: Franco (4.), Juarez (48.), Moreno (49.), Rodriguez (82.), illetve Toulalan (45.), Abidal (78.)
Mexikó: Perez – Osorio, Moreno, Rodriguez, Salcido – Juarez (Hernandez, 55.), Marquez, Torrado – Dos Santos, Franco (Blanco, 62.), Vela (Barrera, 31.)
Franciaország: Lloris – Sagna, Abidal, Gallas, Evra – Toulalan, Diaby – Malouda, Ribéry, Govou (Valbuena, 69.) – Anelka (Gignac, a szünetben)

Rendkívül izgalmas, gólzáporos mérkőzést hozott a második fordulók első találkozója, melyen Diego Forlán vezetésével Uruguay súlyos csapást mért a házigazda Dél-Afrikára. Az A-csoport második körének nyitánya után már okosabbak vagyunk a továbbjutókat illetően, Uruguay rendkívül kecsegtető helyzetben várhatja a záró mérkőzést, míg a Bafana Bafana helyzete közel kilátástalan. Forlán az első duplázó a tornán, Dél-Afrika pedig az első olyan házigazda válogatott, amely két fordulót követően nyeretlen a világbajnokságok történetében.

Oscar Tabárez uruguayi szövetségi kapitány semmit sem bízott a véletlenre, hiszen a franciák elleni gólnélküli döntetlen után az akkori két támadó helyett, ezúttal hármat nevezett a kezdőcsapatba. A félelmetes Diego Forlan- Luis Suarez csatár duó mellé bekerült Cavani a Palermo kitűnő szezont futó gólzsákja is, így a dél-amerikaiak egy módosított 4-3-3-as felállásban próbálták feltörni a masszívan védekező házigazda sorait. Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány ellenben nem sokat variált, a nyitómeccsen is megcsodált 5-4-1-es formációt erőltette, amelyben a két szélső középpályás kapta feladatul az elől árválkodó Mpela kisegítését.  Az első percekben a dél-amerikaiak szorongattak, ám Diego Forlán szabadrúgásai rendre veszélytelenül hagyták el a játékteret, míg a másik oldalon a nyitómérkőzésen hatalmas gólt szerző Siphiwe Tshabalala próbálkozásai nehezítették Fernando Muslera dolgát. A 24. percben aztán Uruguay megszerezte a vezetést, a rendkívül aktív Forlán eresztett meg egy életerős lövést jó 23 méterről, bombája megpattant egy védőn, onnan pedig a hálóban kötött ki. A vezetés után is Uruguay játszott veszélyesebben, Suaréz lövése nem sokkal később éppen csak elkerülte a bal felső sarkot. A félidő hátralévő része már csak mezőnyjátékot hozott, a labdát többet birtokló dél-amerikaiak megérdemelt vezetéssel mehettek pihenőre. A második felvonásban a játék képe szemernyit sem változott, a házigazda tanácstalan, ötlet nélküli focija nem hordozta magában az egyenlítés lehetőségét. Minekután a dél-afrikai rohamok rendre elhaltak már a félpálya környékén, a kontrákra aspiráló Uruguay előtt komoly lehetőségek adódtak. A félidő derekán Suárez forgolódott a vonal mellett, hajszálpontos középre adására Edinson Cavani érkezett, ám a Palermo támadója mellé lőtte a tiszta helyzetet. A 80. percben aztán végleg eldőlt a mérkőzés, egy védőkről lepattanó labdára a szemfüles Suárez csapott le, a villámgyors csatárt pedig elsodorta Khune, így a kapust kiállították, az uruk pedig büntetőt kapott. A tizenegyes pontra lehelyezett labda mögé Diego Forlán állt oda, az Atletico Madrid sztárja pedig éles helyzetben nem hibázott, így kétgólos vezetésre tett szert Oscar Tabaréz együttese. Az i-re a pontot a 95. percben tette fel Pereira, egy középre löbbölt labdára tisztán érkezett, a kapu torkából pedig már nem hibázott, beállítva ezzel a 3-0-s végeredményt. Uruguay számára még egy kőkemény Mexikó elleni mérkőzés vár, ám a négy ponttal álló dél-amerikaiak ezzel a nagykülönbségű győzelemmel minden bizonnyal továbbjutnak majd. A házigazdák helyzete gyakorlatilag kilátástalan, a záró fordulóban Franciaországot kell felülmúlniuk, ráadásul tekintélyes gólkülönbséggel. Ez utóbbira pedig kevés reális sanszot látunk…..

A csoport, 2. forduló:
Uruguay – Dél-afrikai Köztársaság 3-0 (1-0)
Pretoria, Loftus Versfeld Stadion, 42.858 néző, v.: Busacca (svájci)
gólszerzők: Forlán (24., 80., utóbbit 11-esből), Pereira (95.)
kiállítva: Khune (76.)
sárga lap: Pienaar (6.), Dikgacoi (43.)
Uruguay: Muslera – Lugano, Godin, Fucile (A. Fernandez, 71.), Pereira – Perez (Gargano, 91.), Arevalo, Pereira – Cavani (S. Fernandez, 89.), Suarez, Forlán
Dél-afrikai Köztársaság: Khune – Gaxa, Khumalo, Mokoena, Masilela – Letsholonyane (Moriri, 57.), Dikgacoi, Pienaar (Josepsh, 79.), Modise, Tshabalala – Mphela

Az utolsó gruppban is megkezdődtek az összecsapások és rögvest az első fordulóban a H-csoport két nagy favoritja találkozott egymással. A FIFA világranglista második helyén árválkodó hispánok számítanak a torna legnagyobb esélyeseinek, a remek játékoskerettel rendelkező csapatot szinte mindenki kivétel nélkül a legjobb négybe várja. Vicente Del Bosque szövetségi kapitánynak kis túlzással minden posztra legalább két világklasszis játékosa van, ráadásul sokan közülük a klubcsapataikban is együtt rúgják a bőrt. Az Ottmar Hitzfeld vezette svájciak korántsem néznek farkasszemet ilyen kedvező prognózisokkal, jóllehet a helvétek masszív középcsapatként mindenképp túlélnék a csoportköröket. A mérkőzés előtt szinte mindenki spanyol győzelmet várt, ám az alpesi gárda rendkívül szervezett és tudatos játékkal óriási meglepetésre legyőzte a hispánokat. A találkozó az utolsó pillanatig izgalmas, küzdelmes összecsapást hozott.

Ahogy azt várni lehetett a spanyolok birtokolták többet a labdát, a helvétek beszorultak a kapujuk előterébe, ám a jól osztogató Xavi-Iniesta páros nem tudta helyzetbe hozni az védők gyűrűjében őrlődő David Villát. A 10. percben aztán helyzetbe került az újdonsült Barcelona támadó, de Diego Benaglió hárította a próbálkozást. A 24. percben a felfutó középső védő, Gerard Piqué került ajtó-ablak helyzetbe, remek csele után azonban közvetlen közelről belebombázta a játékszert a svájci portásba. Ekkor még olybá tűnt előbb vagy utóbb góllá érik a hatalmas spanyol nyomás. A 30. percben tovább folytatódott az alpesi kapu ostroma, Iniesta húzott el egy remek kiugratással, rávezette a labdát Stéphane Grichtingre, majd a védő mellett egy balul sikerült csel után nagyot homorított a Barcelona középpályása. A játékvezető pedig kerek perec megette azt, veszélyes szögből szabadrúgáshoz jutott a spanyol nemzeti tizenegy. David Villa állt a labda mögé, ám rendkívül jól tekert labdája a sorfalon csattant. A svájci gondokat csak tovább tetőzte, hogy kiesett a védelemből Philippe Senderos egy balul sikerült mozdulat után. Az alpesiek képtelenek voltak épkézláb támadásokat vezényelni, a remekül adogató spanyolok mellett egész egyszerűen nem fértek labdához. A félidő hajrájában aztán David Villa előtt adódott helyzet, a pazarul átvett labda után emelése azonban a kapu mellett hagyta el a játékteret. A szünetre tehát gólnélküli döntetlennel vonultak a csapatok. Az 51. percben aztán megszületett a bomba meglepetés. Egy remek svájci akció futott el a szélen, Nkufo került helyzetbe, gyengén helyezett lövését még ugyan fogta Casillas, ám a kipattanó utáni nagy kavarodás közepette a labda Gelson Fernandes elé került. A játékos pedig közvetlen közelről a hálóba pofozta azt. Svájc meglepő módon megszerezte tehát a vezetést. Del Bosque a találat hatására alaposan átszervezte csapatát, sőt személyi változásokat is eszközölt, pályára lépett Fernando Torres és a villámléptű Jesús Navas is. A 68. percben a frissen beálló Torres kapott remek átadást, térült-fordult a tizenhatoson belül, végül lagymatag emelése a kapu felett hagyta el a játékteret. A 70. percben felhördült a stadion, egy precízen visszagurított labdára Xabi Alonso érkezett, 22 méterről elengedett bődületes lövése a keresztlécen csattant. A selección szemmel láthatólag nem bírt a saját térfelét remekül megszálló helvétekkel, sőt a 74. percben Eren Derdiyok bebiztosíthatta volna a győzelmet. A támadó a tizenhatoson belül két védőt is elfektetett, majd finoman, jobbal elpöccintette a labdát a kifutó Casillas mellett, balszerencséjére azonban a jabulani a kapufáról gurult vissza a mezőnybe. A mérkőzés már több lehetőséget nem hozott, Svájc győzelmével a továbbjutás küszöbén áll, míg a spanyolok hátralévő két meccsüket meg kell, hogy nyerjék feltéve, ha tovább szeretnének jutni.

H csoport, 1. forduló:
Svájc-Spanyolország 1-0 (0-0)
Durban, Moses Mabhida Stadion, 60 ezer néző, v.: Howard Webb (angol)
gólszerző: Fernandes (52.)
sárga lap: Grichting (30.), Ziegler (73.), Benaglio (91.), Yakin (94.)
Svájc: Benaglio – Grichting, Senderos (von Bergen, 36.), Ziegler, Lichtsteiner – Barnetta (Eggimann, 92.), Inler, Huggel, Fernandes – Derdiyok (Yakin, 79.), Nkufo
Spanyolország: Casillas – Sergio Ramos, Piqué, Puyol, Capdevila – Busquets (Torres, 61.) – Iniesta (Pedro, 77.), Xavi, Xabi Alonso, David Silva (Navas, 62.) – David Villa

a kép innen

Minden tiszteletünk az isteni Diegoé, de ez zseniális kép:)

Egy korszak zsenije, a válogatott meghatározó embere, hazája egyik legnagyobb alakja volt, most még sincs ott a világbajnokságon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is törődne a nemzeti 11-el. Ronaldo nyilvánosan üzent a csapatnak, a hajtás után az ő véleményét olvashatjuk.A csapatnak: „Tizenhat évvel ezelőtt azt éreztem, mint most valószínűleg ti: izgalmat, érzelmi vihart, pedig csak a cserepadon ücsörögtem. De így is óriási élmény volt a torna, s szorítok azért, hogy a kupa magasba emelésével végződjék számotokra a dél-afrikai kaland. A keddi után már csak hat meccset kell megnyernetek ahhoz, hogy hazahozzátok a világbajnoki trófeát. Hiszen tudjátok, az a miénk.”

Kakának: „Tízes számú testvérem! Te zseni vagy, bízz magadban, és meglásd, megy majd minden magától!”

Luís Fabianónak: „Harcos barátom! Az összes csatárnál jobb vagy, méltán viseled a brazil válogatott kilences mezét. Örömmel és bizalommal adtam át neked.”

Robinhónak: „Te gyerek! Nincs más feladatod, mint hogy magadat add a pályán. Senki sem tudja úgy megtáncoltatni az ellenfeleket, mint te, hát hadd lássam!”

Nehéz helyzetben van Anglia labdarúgó válogatottja, hiszen túl azon, hogy nem sikerült diadalmaskodnia első mérkőzésén, mindennek tetejében még komoly sérüléshullám is üldözi Fabio Capello tanítványait. Nem sokkal a világbajnokság előtt súlyosan megsérült Rio Ferdinand, így a csapatkapitány már a rajt előtt elbúcsúzott a viadaltól. Az Egyesült Államok elleni 1-1-re végződött találkozón James Milnert le kellett cserélni apróbb kínjai miatt, Ledley King pedig olybá tűnik többet már nem is léphet pályára a mérkőzés után. A szintén középső védő poszton szereplő King Ferdinand helyetteseként élete egyik nagy lehetőségéhez juthatott volna, ám a sors közbeszólt. Az orvosi stáb egyöntetű véleménye szerint első fokozatú szakadása van, ami kizárja a világbajnokságon való további részvételt.

„Nagy érvágás Ledley elvesztése, mert kitűnő futballista, emberként is remekül kijövünk vele, ráadásul Rióval azonos poszton játszik. Balszerencse van rajtunk, egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi sérüléssel kell megküzdenünk. Nagyobb probléma, hogy most már senkit sem lehet Ledley helyett a keretbe invitálni, még szerencse, hogy a szövetségi kapitány elővigyázatos volt és öt középhátvédet hívott be. Az élet őt igazolta, ettől függetlenül nem egyszerű a helyzet.”- Szögezte le a veterán Jamie Carragher, aki King helyére jött be a találkozón és minden bizonnyal rutinjának köszönhetően Ő fogja majd helyettesíteni a kidőlő középső hátvédet. A rendelkezésre álló alternatíva még Matthew Upson vagy a Ferdinand helyett utazó Michael Dawson lehet, azonban egyikük sem rendelkezik kellő nemzetközi tapasztalattal. Anglia gondjait csak fokozza, hogy feltételezhetően a csoportmérkőzéseken a következő két találkozóját már hoznia kellene, előbb Algériával majd a három ponttal vezető Szlovéniával szemben. A három hétre kidőlő Ledley King azonban már nem lehet részese a hátralévő esetleges menetelésnek. „Első fokozatú szakadása van, amely háromhetes kényszerpihenőt szokott jelenteni. Ha második fokozatú, az négy-hat hét kihagyás, ha teljes a szakadás, elkerülhetetlen a műtét” – mondta a BBC Radio 5 riportere, Ian Dennis.

]]> http://blog.vb2010.info/2010/06/atok-ul-az-angol-kozepso-hatvedeken/feed/ 203 http://blog.vb2010.info/2010/06/olaszorszag-nem-allt-messze-a-gyozelemtol/ http://blog.vb2010.info/2010/06/olaszorszag-nem-allt-messze-a-gyozelemtol/#comments Tue, 15 Jun 2010 09:55:20 +0000 Cassano http://blog.vb2010.info/?p=367 Paraguay kibekkelte a címvédő rohamait

Hasonlóan a többi csoporthoz az F jelű kvartettben is a két legesélyesebbnek tartott csapat már rögtön az első fordulóban találkozott, Paraguay és Olaszország összecsapását nagy érdeklődés kísérte világszerte. A mindenkori címvédő számára általában tradicionálisan rosszul indulnak a soros világesemények, hovatovább az olaszoknál pedig ez hatványozottan igaz. Marcello Lippi tanítványai nem játszottak jól a selejtezők folyamán, így ismerve Paraguay defenzív játékát bizony nyögvenyelős mérkőzésre volt kilátás. A dél-amerikaiak az első valamire való helyzetükből betaláltak, Antolín Alcaraz góljára a második félidőben Daniele De Rossi válaszolt, így a mérkőzés remivel végződött.

A párharc meglehetősen ítéletidőben zajlott, a dél-afrikai télben fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, a csapatok heves esőzésben léptek pályára. A zord körülmények nem tettek jót a pálya talajának, sőt a mérkőzésnek sem, az első percekre a rendkívül pontatlan játék volt a jellemző. Az olaszok ennek ellenére mezőfölényben játszottak, ám az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Paraguay nyolc játékossal védekezett 35 méteren belül, ezzel a betonfallal pedig a taljánok nem igazán tudtak mit kezdeni. A 22. percben aztán egy kapitális hibát követően az igencsak aktív Ricardo Montolivo került helyzetbe, gyenge próbálkozását azonban gond nélkül hárította a dél-amerikai portás. A címvédő labdabirtoklási fölénye semmit sem ért, ráadásul az első kósza helyzetét értékesítette Paraguay.  A 39. percben Torres tekert be jobb oldalról egy szabadrúgást, a hatalmas birkózás közepette pedig Antolín Alcaraz ugrott a legmagasabbra, a Cannavaro mellett felszökkenő játékos elemi erővel bólintott a hálóba. Némileg meglepő módon tehát megszerezte a vezetést Paraguay. A szünetig már nem is változott az eredmény, a pihenő jókor jött mindkét együttes számára. További rossz ómen volt a címvédőre nézve, hogy elsőszámú kapusa Gianluigi Buffon megsérült, így a második felvonásra már Federico Marchetti húzott kesztyűt. A kényszerű csere már csak azért sem volt szerencsés, mert szemmel láthatólag további személyi variálásokra volt szükség a csapat felrázása érdekében, a változtatási lehetőségek száma pedig kis túlzással sem végtelen. Mindettől függetlenül újfent az olaszok kezébe került a kezdeményezés, a játék ott folytatódott, ahol az első félidőben abbamaradt. Az 55. percben aztán ismét elment egy kontrával Paraguay, Enrique Vela hajszálhíján hatalmas gólt ragasztott a frissen beálló Marchetti kapujába. Közel tíz méterről leadott lövése azonban centikkel elkerülte a rövid felső sarkot. A 64. minutumban egy bal oldali szögletet Simone Pepe veszélyesen tekert középre, Justo Villar paraguayi kapus pedig roppant suta módon alászaladt, így az érkező Daniele De Rossi közvetlen közelről az üres hálóba paskolta a jabulanit. Egyenlített tehát Olaszország egy hatalmas egyéni hibát követően. Innentől kezdve Marcello Lippi fiai vérszemet kaptak, az olaszok átvették az irányítást és borzasztó nyomás alá helyezték a dél-amerikai kaput. Maga az olasz gólkirály Di Natale is beszállt a finisre, ám a mezőnyfölény már több gólt nem eredményezett, ergo az agilisabban focizó olaszok némileg csalódottan, Paraguay pedig vidáman vette tudomásul az egy pont megszerzését. Ebben a csoportban a két esélyes csapat küzdelme döntetlennel végződött tehát, ám jobb lesz odafigyelni majd a szlovák válogatottra, a továbbjutás kérdésébe még akár ők is beleszólhatnak majd.

F csoport, 1. forduló:

Olaszország-Paraguay 1-1 (0-1)
Fokváros, Zöld Pont Stadion, 62.689 néző, v.: Archundia (mexikói)
gólszerzők: De Rossi (63.), illetve Alcaraz (39.)
sárga lap: Camoranesi (70.), illetve Caceres (62.)
Olaszország: Buffon (Marchetti, a szünetben) – Zambrotta, Cannavaro, Chiellini, Criscito – Montolivo, De Rossi, Marchisio (Camoranesi, 59.) – Iaquinta, Gilardino (Di Natale, 72.), Pepe
Paraguay: Villar – Bonet, Da Silva, Alcaraz, Morel – Vera, Caceres, Riveros, A. Torres (Santana, 59.) – Barrios (Cardozo, 76.), Valdez (Santa Cruz, 68.)

A várakozásoknak megfelelően Hollandia hatalmas küzdelemben felülmúlta Dánia nemzeti együttesét az E-csoport rangadó mérkőzésén. A selejtezők során a mieinket megelőző észak-európaiak kemény küzdelemre kényszerítették a narancssárgákat, akik végül két szerencsésnek mondható találattal megnyerték az összecsapást. Kétgólos győzelmével a holland válogatott sorozatban hetedik világbajnoki rajtján maradt veretlen, így beérte a szintén hetes veretlenségi sorozatban levő, csúcstartó Nationalelfet.

Hollandia kitűnő előjelekkel érkezett a mérkőzésre, a találkozót megelőzően 19 összecsapás óta nem talált legyőzőre, míg Dánia remekül szerepelt a selejtezők során maga mögé utasítva Portugáliát és Svédországot is. Morten Olsen legénysége amúgy sem tűnt könnyű falatnak, a dánokat sokan a szerbek mellett a világbajnokság titkos favoritjainak is kikiáltották. A mérkőzés óriási iramban kezdődött, Wesley Sneijder 38 méteres szabadrúgása okozott riadalmat a dánok kapuja előtt, ám a labda végül a kapu felett hagyta el a játékteret. Kisvártatva ez után Dirk Kuyt pörkölt kapura egy látszólag gyengének tűnő lövést, ám Thomas Sörensen hajszál híján beügyetlenkedte azt. A 21. percben Rafael van der Vaart durrantott el egy bombát, ám távoli kísérlet mellé ment. Érdekes módon a helyzetek a tulipánosok előtt adódtak, pedig Morten Olsen legénysége némileg mezőnyfölényben focizott az első félidőben. A játék képe aztán a félidő második szakaszára alaposan megváltozott, a dánok tucat számra dolgozták ki a nagyobbnál-nagyobb lehetőségeket. Előbb Nicklas Bendtner bólintott mellé ajtó-ablak ziccerben, nem sokkal később Rommedahl életerős lövésénél kellett résen lenni Stekelenburgnak. A félidő már csak egy Van Persie lehetőséget hozott, az Arsenal támadója viszont kiélezett helyzetben nem tudott higgadtan lőni. Az első félidő produkálta azt a bizonyos holland totális focit, sőt Bendtner irányításával Dánia közelebb állt a győzelem megszerzéséhez. A második felvonás azonban már meghozta az első találatot, rögtön a szünet után a 46. percben bohózatba illő góllal Hollandia vezetést szerzett. Történt ugyanis, hogy Van Persie bal oldali beadása után Poulsen senkitől sem zavartatva rábólintotta a labdát Aggerre, a Liverpool játékosáról pedig egyenesen a kapuba csorgott a játékszer. Ritka nagy potyagól volt, a hollandok azonban aligha bánkódtak ezen. Olsen harcba dobta Jesper Grönkjaert majd Mikkel Beckmannt is, ám az északiak folytonos beívelései haszontalannak bizonyultak. Az oranje kontrái ellenben folyamatos veszélyt hordoztak magukban, sőt a 82. percben Sneijder révén el is dőlhetett volna a mérkőzés. Az Inter irányítójának távoli lökete Aggeren változtatott irányt, a labda pedig a lécen pattant. A 85. percben aztán végleg eldőlt minden, Sneijder ugratta ki a csereként beálló Eliát, a szélső pedig pazar mozdulattal elpörgette azt a kifutó Sörensen mellett, a kapufáról visszapattanó labdát Kuyt köszönte szépen és két lépésről a hálóba paskolta azt. Hollandia tehát megnyerte első egyben legnehezebbnek tűnő csoportmérkőzését, így minden esélye megvan a továbblépésre,  dánoknak pedig innentől kapaszkodniuk kell majd.

E csoport, 1. forduló:

Hollandia-Dánia 2-0 (0-0)
Johannesburg, Futballváros, 75 ezer néző, v.: Stephane Lannoy (francia)
gólszerzők: S. Poulsen (öngól, 46.), Kuyt (85.)
sárga lap: De Jong (44.), Van Persie (49.), illetve Kjaer (63.)
Hollandia: Stekelenburg – Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst – Van Bommel, De Jong – Kuyt, Sneijder, Van der Vaart (Elia, 67.) – Van Persie (Afellay, 77.)
Dánia: Sörensen – Agger, Kjaer, Jacobsen, S. Poulsen – Jörgensen, Ch. Poulsen, Enevoldsen (Grönkjaer, 56.), Kahlenberg (Eriksen, 73.) – Rommedahl, Bendtner (Beckmann, 62.)

.